Miközben a népzenét is erõs és tiszta formák tartják egyben, van pár lényeges különbség a makám és a népzene között.
A makám beavatást igényel. A népzene tiszta, egyszerû és áttetszõ. A makám komplex és árnyalt. A népzene a saját
kulturális szférájában mindenki számára hozzáférhetõen van jelen. A makám egy kitüntetett, hozzáértõ, beavatott és
mûvelt környezetben tud létezni. A hagyományozódása is a tanulásban megnyilvánuló beavatáson a szabályok
elfogadásán és alkalmazásán alapul. A szabályok csak mesterrõl tanítványra öröklõdnek.
A környezettõl ily módon való elhatárolódása biztosítja a tiszta átörökítést. A ma is élõ makám zene már akadémizálódott,
és a legmagasabb szintû zenei intézményekben tanítják. További különbség, hogy míg a népzenének nincs írásbelisége,
addig például a ma is élõ makámoknak van. Az õsi Magyar Makámoknak nem volt írásbelisége. A zenedarabok nem dalok
formájában, hanem a hangok belsõ rendszerének ismerete által azok hatásmechanizmusának gyakorlásában formálódtak meg.
A hagyományozódás beavatott sámánok feladata volt. A népzene a kollektív emlékezet zenei lenyomata, zenei anyaga, kötött,
adott, szerzõje nem ismert. A perzsa és arab makám, komponált mû, mint klasszikus zenedarab, szerzõje ismert.
A Magyar Makámnak ezzel szemben csak a szerkezete kötött és adott, a zenei tartalma kreatív módon tölthetõ bele a kész formába.
A Magyar Makám esetében a komponista nem a darabot rögzíti le, hanem annak belsõ szimmetriáit. A komponista egyben elõadó
is volt. Jó szó lehetne erre a "komprovizáció", melyben kifejezésre jut a tudatos és a spontán jelleg is. Ma ehhez hasonló elõadási
mód a jazz, ahol a formát a téma (jazz standard) harmónia patternje és az elõre megírt vagy megállapodott ütem periódus szám
biztosítja, a tartalmat a hangszeres játékos teszi bele többé vagy kevésbé szabad, improvizatív módon.
A népzenék erõs, mindenkor jelenlévõ formai princípiumai ezért minden kulturális életközösségben elõbb utóbb megjelennek.
Népeket, kultúrákat le lehet söpörni erõszakos háborúkkal, vagy mai modern kíméletes politikai és gazdasági ellehetetlenítéssel
a térképrõl, azonban a lelkisége és az azt megjelenítõ zenei formái akkor is ott élnek a mélyben, még ha a lombozatát ki is irtották
a felszínen. A ma is élõ makám egy ilyen hírnöke az õsi univerzális zenei formák jelenlévõségének és erejének.
Folytonossága egyben azt is elõre vetíti, hogy lesznek újabb makámszerû zenei megjelenési formák, amiket talán másként fognak
majd nevezni. Idõvel az eddig ideiglenesen eltûnt makám kultúrák újra fognak éledni az õsemlékezetbõl.