Miután elolvastam Herman Hesse: Üveggyöngyjáték címû könyvét sok ihletet kaptam a Magyar Makám szabályrendszerének
felállításához. Kitalálni egy minden fontosat magába foglaló és megtartó zenei rendszert, ezen felül olyat, ami az eddig megõrzött
és újonnan feltárt magyar zenei hagyományból is egyaránt táplálkozik. Így lehetségesek az érintkezési pontok a magyar maqám
zene és magyar népzene között. Tisztán láthatók azok a közös tulajdonságok, amik bármely keleti zenét együttesen is jellemzik.
Ezek után lehetne új nevén nevezni. A makám kifejezés egyelõre azért is jó, mert hatalmas, ma is élõ kultúra, és mivel túlélte az
idõnként meghamisított történelem sok évszázadát, ma mindenki ezen a néven ismeri.
A szabályrendszert külön fejezet taglalja részleteiben. Most itt csak általánosságban szólok róla.
A makám játékhoz megvannak a legfontosabb szabályok, amelyek hosszú idõre biztosítják az átörökítést, ugyanakkor kreatív keretet
biztosítanak az elõadónak, hogy a biztosított szabadság birtokában egyéni módon fejezze ki magát.
Bár nem népzenére épít, azonban annak anyaga mindenkor gazdag melodikus keretet, táplálkozási forrást biztosít számára.
A felállított szabályrendszer biztosítja a formai építkezés szilárdságát, határait, irányait és lehetõségeit, a variációs technika,
a díszítés valamint az improvizálás szabadságát. Ebben a zenei rendszerben, esztétikai keretben, elõadásmódban a népzenei anyag
újra egy olyan élõ mûvészetté válhat, amely õrzi a több ezer éves hagyományokat és mely egy felsõbb esztétikai, mûvészeti szintre
emelkedve innentõl sokkal inkább klasszikus zenei rangban és minõségben élne tovább.
Ez a játékmód komoly tanulást, de fõleg állandó gyakorlást igényel, a szabályok elfogadását és elsajátítását.
A szabályok biztosítják a hagyományozódó mag megõrzését, és biztosítják a változás, a fejlõdés és a megfiatalodás lehetõségét is.

Vissza...