Az Arab/Perzsa
maqámról idoszámításunk után mindössze
a VI.-VII. századból vannak eloször írott feljegyzések.
Ha bizonyos zene
után a kutatunk, akkor azt annak nevének ismeretében tesszük.
Így ha megtaláljuk a legrégebbi makámot említo
dokumentumot,
azzal csupán azt tudjuk meg, hogy mikortól létezik az a
megnevezés, és a zenérol, ami hamarabb keletkezett, mint
a neve, arról nem.
Tehát a makám, mint zenei jelenség sokkal régebbi,
mint a neve. A magyar vonatkozásában pedig még nehezebb
kutatni a makám
névvel, mert nem biztos, hogy így nevezték azt a zenét
abban az idoben. Bár osi rokonainknál, az Ujguroknál a
muqam név ugyanazt
jelenti, mint máshol a makám. Ez alapján feltételezheto,
hogy ha nem volt külön neve, akkor valami ezzel rokon szóval
illethették.
A feltételezett makám utáni kutatásnak a magyarság
történetében elszenvedett nagy töréspont elotti
idoszakra kell kiterjednie.
A töréspont nem más, mint a kereszténységre
való áttérés, amikor egyszeruen el kellett fogadni
az ahhoz tartozó kultúrát,
gondolkodást, vallást és persze a zenét is. Ez a
folyamat azonban egy igen agresszív nyomás alatt zajlott.
A kereszténység átvételével egy két
generáción belül az osi maqám is eltunt. Bartók
figyelme az arab népzene után nem volt véletlen,
megsejtette, hogy törés van a folytonosságban. Tudta, hogy
az osi zenék nyomai régi szomszédaink zenéiben is
fellelhetoek.
Bartók kutatási eredményeit több mint fél évszázadig
visszatartották és csak a közelmúltban váltak
hozzáférhetokké.
A világ kultúráinak megnyílása azért
is jó dolog, mert tükröt tesz magunk elé, melyben tisztán
látható honnan jöttünk és hová haladunk.
Ez a megnyílás természetesen agresszív materiális
kultúráknak is teret enged.
Ebben a környezetben tehát még inkább fontos feltárni
a régmúlt zenéit.