A mintegy 2000 évvel korábban létezõ õsmagyar zenekultúra körüli kutakodás igyekszik szigorúan zenei, és zenetörténeti és mûvészetet
síkon maradni, de elkerülhetetlenül érint más témaköröket is. Ha az ember csak zenetörténeti kutatásokat folytat, akkor is
ellentmondásokba botlik, csupán azzal, hogy a kutató más népek zenéit és azok történetét igyekszik átlátni. Régmúlt korok történései
megfejthetõk vagy kirakhatók, mint egy kirakó játék. Még szemléletesebb, ha azt mondom, hogy egy régész a szétszórt, töredezett
cserép darabokból össze tud rakni egy korsót, csupán attól, hogy tudja, milyen egy korsó.
Szétszórt, eltöredezett, de egymásba beépült rendszerek újra összerakhatók ismerve azokat a rendszereket, amik magukba foglalták.
Ezt kíséreltem meg a Modern Magyar Makámok létrehozásával, mint egy letûnt kor népe kollektív tudatának felidézésében a
zene segítségével. Az elfeledett kultúrának fenti módon történõ összerakása a zenekutatásban is mûködik.
Létezik egy út a legõsibb zenei emlékek feltárásához. 6000 év zenei emlékei több forrásból is hozzáférhetõk, felidézhetõk, részben más
valóságsíkokról intuitív módon. A kollektív zenei emlékezet hozzáférésével felidézhetõ és újra összerakható a rendszer. Az õsi sámánok
ismerték ennek technikáját. A zene legrégebbi emlékeinek felhozására egy sajátos, beavatottak által elérhetõ technika nyújt lehetõséget.
Egy bizonyos intuitív tudatállapotban, az ember õsi kollektív tudatából való emlékek jönnek fel. Alkotó emberek, írók, kreatív muzsikusok
rendelkeznek ezzel a "belsõ idõutazó" képességgel. Eredményét tekintve biztosabb és pontosabb, mint a könyvtári kutakodás.
Õseink zenéje valahol az Akasha krónikákba bevésve is létezik, de mélytudatunkban, a távoli múltban, a beavatottak részére a jelenben
is hozzáférhetõen. Lelkünk mélyén még mindig ott él az Õs-kelet, miként arra Kodály is rámutatott.
Minél mélyebben merültem el az õstörténetünk sorai között, annál inkább éreztem, hogy mi a dolgom mindazzal a tudással, tehetséggel,
amit kaptam, amivel oly hosszú utat bejártam a zenében. Most itt állok egy szédítõen távoli idõtávlat egyik szélén, valahol egy még
bevégzetlen közepén, egy új út kezdetén és azon tûnõdöm, hogy kapok-e elegendõ jelzést az õsi sámánok idõkön túli üzeneteibõl,
melyek segíthetnek, hogy bejárjam az utamat és összerakjam a töredékeket, amit õseink hangok formájában hagytak ránk.
A munkát elkezdtem, és már vannak tovább hagyományozható eredmények. A célom nem csupán zenedarabok felidézése és
bemutatása, hanem az õsi zenei rendszer, az elõadás módnak a feltámasztása. Egy kultúráé, ami más népeknél háborítatlanul élhetett
és hagyományozódhatott, és él a mai napig is, ami népünk sajátos történelmi sorsa miatt nem maradhatott fent eredeti formájában.
Most itt áll a rendszer újra felépítve, megvannak az alapjai. Itt a lehetõség, hogy tovább fejlesszük, gazdagítsuk és általa újra
megmerítkezhessünk a zenélésnek e mágikus õsi formájában. Innentõl azonban nagyon nagy hittel, szeretettel és reménnyel kell
ápolnunk, mert nem csupán egy fizikai síkon manifesztálódó zenei jelenség, hanem egy mélyebben gyökerezõ szellemi hagyaték.

Egy õsi zenei rendszer attól él, hogy mûvelõi a hagyomány mentén, a lényeg mindenkori megõrzése mellett gazdagítják, formálják, de
mindenekelõtt belsõ lényüket hozzáadva személyesítik meg azt. Nem oktatják, hanem tovább adják, nem intézményesítik,
nem akadémizálják, nem merevítik meg, hanem mûvelik és gyakorolják. A hagyomány a lélekben gyökerezik, nem az intézményekben.
Tovább örökítése, tisztán tartása kizárólag fegyelemmel, alázattal, beavatáson és beavatottságon alapuló hozzáféréssel valósítható meg.
Ez azt is jelentheti, hogy nem akárkik hagyományozhatják, de bárki élvezheti az örömét. Kell, hogy létezzen külsõségeit leíró
dokumentuma, ami bárki részére hozzáférhetõ, de a belsõ titkai csak beavatottak részére lehet hozzáférhetõ.
Ez az egyetlen garanciája, hogy tisztán és megtámadhatatlanul élhessen tovább ez az elõadásmód, mint hagyomány.
Az én generációm már fáradt, eltévelyedett és alkalmatlan, hogy tovább vigye ezt az õsi elõadásmódot, a fiatalokra kell támaszkodnunk,
figyelnünk kell õket és kiválasztani azokat, akik méltók lehetnek az õsi kultúra továbbvitelére.
Be kell avatni õket, és rájuk kell bíznunk ezt a kulturális hagyatékot.

A Modern Magyar Makám rendszerezi az elõadásmód belsõ, alapvetõ szabályrendszerét õsi maqámok formájában, valamint megmutatja
a legfõbb keleti és ázsiai zenei hatásokat. A Modern Magyar Makám egy tovatûnt zenei múltat, egy éledezõ jelent és egy lehetséges
jövõt vázol fel, melybõl hallható, hogy akár ilyen hangszeres zenénk is lehetne, ha most nem itt lennénk…..

Vissza...